Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

Derekunkon a szíjat...

Manapság már szinte egyáltalán nem merem megnézni a híradót, vagy meghallgatni a rádiók hírműsorait, hiszen szinte másról sem hallani, mint: áremelések, megszorítások egyre újabb és újabb adók… az eszement, meggondolatlan, minden háttértanulmányt nélkülöző, normál paraszti ésszel is azonnal láthatóan hibás intézkedésekről és döntésekről nem is beszélve.
Itt van mindjárt a MÁV! Kiszámították (az okosok), hogy legalább 18 milliárdnyi megtakarítást eredményez majd a járatritkítások, járatmegszűntetések bevezetése. Remek ötlet volt! Csakhogy aztán a hozzáértők is számoltak, és kiderült, hogy egy, maximum kettő milliárd lehet a megtakarítás! Rendben is volna így ez a dolog, mert az sem kevés pénz! Ám az egyes embereknek okozott kár – FELBECSÜLHETETLEN! Többen nem érhetnek időben a munkahelyükre (mármint azok, akik vannak olyan szerencsések, hogy van egyáltalán munkájuk), többeknek sok esetben többszöri átszállásra van szüksége tervezett célja eléréséhez, s olyan is akad, aki az intézkedést követően egyetlen nap alatt meg sem tudja járni az útját.
Ezzel kapcsolatban az is elég meglepő, hogy a világon mindenütt jól működnek a vasúttársaságok, hogyan lehetséges az, hogy nálunk ez is évről évre veszteséges. Kisebb-nagyobb hiányt maguk mögött hagyva jönnek-mennek az igazgatók, és én mindig azon csodálkozom, hogy minden esetben elmaradnak a felelősségre vonások! Minimum egy hűtlen kezelési per azért kinézett volna, nem? Miért nem fekszenek rá a teherszállítás fellendítésére, ami valószínűleg kiegyenlíthetné a személyszállítás generálta veszteséget. Vagy a képviselő urak és hölgyek vajon miért nem utaznak vonattal – a változatosság kedvéért megváltott, teljes áru menetjeggyel? Azt hiszem, futná abból a „tiszteletdíjból”, melyet felvesznek a semmiért!
No, és ott van a BKV! Vajon miért kell állami garancia az általuk felvett hitelek visszafizetéséhez? Az általuk felsorolt okok mindenki számára nyilvánvalóak, hiszen minden médiacsatornán hallhatjuk azokat. Bennem azonban egészen más kérdések fogalmazódtak meg! Például: hová lettek a felvett hitel-milliók? A járműpark felújítására nem, vagy valamely csekély része, hiszen ha arra költötték volna, akkor valószínűleg nem hallhatnánk nap, mint nap olyan híreket, miszerint megint kigyulladt egy busz, vagy füstölt egy metró kocsi! Hogyan lehetséges az, hogy egy veszteséges cég jutalmakat, ráadásul egyeseknek milliós jutalmat osszon? Miből? Gyanús, hogy a hitelekből! Mégis azt mondom, rendben van, vállaljon a hitelek visszafizetésére garanciát az állam. Elsősorban az a személy, aki a garanciavállalásról aláírta a papírt – fizesse! Az állami garancia ugyanis azt jelenti, hogy megint nekünk kell meghúzni derekunkon a szíjat… Tudom, néhányan azt mondják, ne háborogjak, hiszen nem én vagyok a Földközi-tenger, ám ennek ellenére nagyon is felháborít, hogy a mások által elrabolt összegeket olyan embereknek is fizetnie kell, akik életük során talán még sohasem jártak a fővárosban! Márpedig az ő zsebéből is ki fogják emelni a pénzt a BKV megmentésére!
A szerencsére békésen végbement rendszerváltás óta évek teltek el. Kormányok jöttek-mentek, a mi sorsunk pedig egyre kilátástalanabbá vált. Kezdődött ugye az Antal-kormánnyal. Meg volt a lehetőségük, hogy a még nem teljesen romokban heverő országot a felemelkedés útjára vezessék. Már az első parlamenti szavazásuk csalódást okozott nekem. Megmutatta, hogy nem ez a fő cél, hiszen a saját fizetésük volt a leglényegesebb döntés! (Mellékesen megjegyezném: úgy vélem, hogy mivel mi választottuk meg őket, a képviselő urak és hölgyek a MI alkalmazottaink! Hallott már valaki olyat, hogy a felvett alkalmazott dönti el a keresetét egy vállalatnál? Talán valóban azzal törődnének, amiért odaültettük őket, ha mi határozhatnánk meg, természetesen teljesítményorientáltan a fizetésüket! Kezdetnek mondjuk, mindegyikük megkaphatná azt a minimális juttatást, melyet ők találtak ki: 27.000,-! Bár, hogy ne mondják, hogy teljesen szívtelen vagyok, legyen az összeg a Start-programban fizetendő: 47.000,-! Semmiféle költségtérítés nem járhatna nekik! De miért is járna? Mennyivel különbek ők, mint például a nyolcvanéves Mari néni, aki rendszeresen fizeti a csekkjeit? Arról nem is beszélve, hogyha belepillantok egy parlamenti közvetítésbe, azt kell látnom, hogy a legtöbb esetben üresen kong. Alig néhány képviselő lézeng a teremben, s azok sem fordítanak túl nagy érdeklődést az éppen aktuális témának! Hát nem lenne mindegyik „tisztelt” képviselőnek kutya kötelessége megjelenni a munkahelyén? Ha közülünk bárki ezt tenné, azonnali elbocsátás lenne a jussa!) De térjünk vissza az Antal-kormányhoz! A legelhibázottabb döntés az orosz piac felrúgása volt, hiszen mindent megvettek, sokszor még a leghitványabb, legselejtesebb árut is! Hogy tartoztak? Na, és? Fizethettek volna: személygépkocsival, teherautóval, gázzal, olajjal, és még ki tudja mi-mindennel… És most láthatjuk a következményeket: egyre-másra mentek tönkre a gyárak, üzemek. Becsődöltek a konzervgyárak, ruhagyárak, cukorgyárak, és még sorolhatnánk a végtelenségig. Mostanra pedig sikerült odáig jutnunk, hogy kezelhetetlenné vált a munkanélküliség. Persze nem kenhetünk mindent az akkori MDF-re, hiszen az őket követő kormányok sem tettek semmit, sőt! A tetteknél sokkal könnyebb volt először a szocialista rendszerre mutogatni. Megjegyezném, hogy senki se gondolja, hogy én visszasírom a kommunista rendszert! Miért is tenném, hiszen velem kibabráltak, viszont élni azért hagytak. Nyilvánvaló, hogy az ország hanyatlása velük kezdődött, az általuk felvett kölcsönök által generálva. Azonban a rendszerváltást követően sem tette meg egyik kormány sem a megfelelő lépéseket. Fel sem tudom fogni hová tűnt el az a rengeteg pénz, amit felvett az ország a nyugattól, csak a rendszerváltás óta. Egy biztos – sem az én zsebem, sem a magyar nép zömének zsebe nem dagadt tőle. Nem épültek belőlük új gyárak, üzemek, munkahelyek! Hát én azt mondom, fizessék vissza azok ezeket a hiteleket, akik elherdálták, zsebre tették!
Eladták az országunkat az idegeneknek! Ki hallott már olyat, hogy egy ország önként és dalolva megválik az energiaiparától! Nekünk ez is sikerült! A világban mindenütt csodálattal adóznak a magyar koponyáknak, megbecsülik a magyar tudósokat, sőt, versengenek értük! Gondolom, nem kell példákat mondanom róluk, de azért itt van néhány név: Galamb József (Ford, T-modell), Teller Ede (atomkutatás), Semmelweis Ignác (orvostudomány), és szinte végeláthatatlanul sorolhatóan még nagyon-nagyon sokan mások… Már csak a politikai, döntéshozói palettáról hiányzik egy igazán jó koponya! Azt valahogy sohasem sikerül találnunk… Valljuk be, a világ röhög rajtunk, és szépen lassan megvásárol minket!
Nagy kár, hogy nekünk nincs Tiananmen-terünk! Példát vehetnénk a kínaiakról! Ők az ilyen gazdasági, az állami vagyont elherdáló egyéneket ugyanis nyilvánosan, minden teketória nélkül kivégzik. Eszükbe sem jut, másik „fontos pozícióba” helyezni – ahol, a mi kárunkra, tovább tömheti a zsebét. Nekik a továbbiakban nincs szükségük olyan emberre, aki már egy valamit tönkretett! (Bár gyanítom, hogy a budapesti Város-ligetben nem volna elegendő fa az ilyen elemek eltakarítására!) A világ, bár nem tapsol a drákói intézkedések hallatán, kénytelen fejet hajtani a kínai gazdaság fejlődése láttán!
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem nagyon elegem van a Gyurcsányokból, Orbánokból! Mondhatnám úgy is, tele van a tököm a rablókkal!
De mi csak húzzuk meg derekunkon a szíjat… Nekem már nincs több lyuk azon a szíjon, sőt, lassan már derekam sincs, amin meghúzhatnám! A legújabb találmány pedig végképp vérlázító! Nevezetesen a tranzakciós adó!
Könyörgöm! Mindenáron azt bizonygatják, mennyivel gazdaságosabb volna, ha mindenki bankkártyával fizetne! Erre bevezetik, jobban mondva bevezetni szándékozzák a tranzakciós adót! Nos, minden egyes ATM felvét – pénzbe kerül, minden egyes átutalás – pénzbe kerül, minden egyes egyéb pénzforgalom a számlán – pénzbe kerül! Ezeket pedig mind-mind a számlatulajdonosnak kell megfizetni, mely nyilvánvalóan könnyít a számlára került nyugdíjon, fizetésen! Az a véleményem, hogy már így is túl sok adót kell nekünk, a becsületesen élni szándékozóknak megfizetnünk! És itt persze nem csak a munkavállalókra, hanem a becsületesen dolgozni-, és dolgoztatni akaró vállalkozókra is!
Hangoztatják a társadalmi összefogást! Ez azonban, ahogyan én látom, azt jelenti, hogy ők összefognak (ellenünk), mi pedig csináljunk, amit akarunk. Nem tudom, mit szólna, ha mi is összefognánk, és kijelentenénk: ember, már nincs miből, tehát nem fizetünk ki a továbbiakban egyetlen sárga csekket sem, mondjuk június elsejétől. Mindenkit nem lakoltathatnának ki, főleg akkor, ha a kollektíva azonnal a kiszemelt segítségére sietne, megvédené… Persze elég nehezen volna kivitelezhető egy ilyen akció, de azért még sokunkban élénken él az a bizonyos, nagyon is jól megszervezett: „Taxis blokád”!
Nem baj, mi csak húzzuk meg a derekunkon a szíjat!… vagy inkább a nyakunkon a kötelet?!

Sipka Péter Pál

Nincsenek megjegyzések