Időjárás:Időjárás

A takarékosságról...

A minap gyanútlanul, tulajdonképpen háttérrádiózásnak nevezhetően hallgattam a rádiót. Valójában nem is nagyon figyeltem a műsorra. Az egyik hírek hallatán mégis felkaptam a fejem. Arról volt szó, hogy a magyar lakosság kevesebb, mint a fele gondol nyugdíjas éveire, ami azt jelenti, hogy nem tesz félre, nem fektet be idős korára. Először az jutott eszembe, hogy milyen igaz, mekkora barom vagyok én is – csakúgy, mint honfitársaim nagyobbik hányada. Aztán, csakúgy fejben, számolgatni kezdtem. Nem kívánom részletezni, hiszen mindenki jól tudja, hogy mi mennyibe kerül; a lakás fenntartási költségeitől a gyereknevelésen át az étkezéshez szükséges kiadásokig. Akárhogy is számolgattam, osztottam szoroztam, a végeredmény lehangoló volt. Nem hogy félretehető pénzem maradt volna, inkább nagyon is negatív volt a végeredmény.
Nem tudom, ki az, aki ilyen felméréseket végeztet, és miért? Valószínűleg azért teszi, mert nincs tisztában a mai magyar valósággal. Nem tudja, hogy a magyar lakosság nagy százaléka él a létminimum alatt? Nincs tisztában azzal, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akiknek három-négy hónapig kell azért takarékoskodnia, hogy egy pár cipőt tudjon venni a gyermekének, vagy magának? Vagy van-e tudomása arról, hogy a XXI. században is élnek még kis hazánkban úgy emberek, akiknek lakása minden komfortot nélkülöz? Még mindig udvari budit kénytelen használni, és lavórban mosakszik? Valaki mindenesetre felvilágosíthatná végre!
Egyvalamiben azonban tévedett a hír. Mindenki gondol a nyugdíjas éveire, csupán a legtöbbeknek inkább az jut eszébe, hogy egyáltalán megéli-e majd azt a kort! Ők is szeretnének félretenni, de vajon miből tehetné ezt meg? Talán a munkanélküli segélyéből, vagy a minimálbért is alig elérő fizetéséből? Gyanítom, hogy ezeknek az embereknek inkább a mindennapok megélése, megélhetősége forog az agyában! Számolgat, hogy mikor, melyik csekkjének befizetését halassza egy hónappal, hogy aztán a következő hónapban fizesse be azt, persze egy másik csekk rovására.
Egyébként az a véleményem, hogy nagyon is jó, hogy elvégezték ezt a felmérést. A probléma az, hogy valószínűleg nem arra a következtetésre jutottak belőle, mint én. Azt hiszem, nekik inkább azt sugallta az eredmény, hogy mennyire felelőtlen a lakosság nagyobbik hányada, mennyire nem gondol a jövőjére. Talán, ha az illetékesek megvizsgálnák az okokat, tehetnének azért, hogy megváltozzanak egy ilyen felmérés eredményei. Nem vagyok közgazdász, de akárhogyan is töröm a fejem, mindig arra a következtetésre jutok, hogy az államnak nem az adók növelésével kellene megoldania a nagyobb bevételt. Kétségtelen, hogy szüksége van az államnak a pénzre, de mi lenne, ha csökkentenék a vállalkozásokat sújtó adókat? Nem elképzelhető, hogy ebben az esetben több vállalkozás indulhatna be új munkahelyeket teremtve, s ezzel több lehetne az adófizető polgár? Mi történne, mondjuk akkor, ha a munkáltatók érdekeltek lennének abban, hogy rendesen jelentsék be a munkavállalókat, és megfelelően meg is tudják fizetni? Erre talán az lenne a legjobb példa, hogy vizsgáljuk meg, mikor járunk jobban: akkor, ha egy embertől kapunk száz forintot, vagy akkor, ha nyolc embertől kapunk egy-egy ötvenest? Ezt elég könnyű kiszámítani!
A jelenlegi szabályozók és törvények szorításában a szegény emberek sajnos még lejjebb csúsznak, hiszen szinte mindent velük fizettetnek meg. Igaz, hogy a világon ez mindenütt így van, volt és lesz, de ha már annyira követjük a nyugatot, akkor nem volna baj, ha azt is átvennénk, hogy ott azért a fizetések olyanok, amelyből minden munkavállaló meg tud élni és képes takarékoskodni, félretenni nyugdíjas éveire. Milyen eredményeket tudna produkálni az ország, ha az emberek nem külföldön keresnék a megélhetési lehetőségeket, ha itthon is találnának munkát, melyet meg is fizetnek? Magyarországnak nem Start-programra van szüksége, hanem valódi munkahelyek megteremtésére! Akkor nem kellene a végtelenségig emelni az adókat, nem lenne szükség újabb és újabb adók kiagyalására.
És ha végre eljut az ország oda, hogy minden egyes munkavállalója megfelelő bérezésben részesüljön, hogy egyetlen otthonban sem kelljen a hó végén azt számolgatni, miből vásárol kenyeret, akkor feleslegessé válhat egy ilyen felmérés készítése, mert mindenki tud majd takarékoskodni!
Sipka Péter Pál
Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés:

Powered by Jasper Roberts - Blog