Időjárás:Időjárás

Új albérletre vágynak, ahol nincsenek egerek és bolhák

A békéscsabai, 11 éves Leszkó Andreának az lenne a legnagyobb gyermeknapi ajándék, ha a családja új albérletbe költözhetne. Zsúfoltságban, egerek, csótányok és bolhák között élnek, de ott sem maradhatnak. Recseg-ropog a hajópadló, oda kell figyelnie az embernek hogy hová lép. Békéscsaba városszélén egy kis házikó, benne egy négytagú család két gyermekkel, a 11 éves Andreával, a 7 éves Blankával, édesanyjukkal, Andreával és élettársával, Zolival. No, és a három, menhelyről befogadott cicával, Husival, Dolfival és Kormossal. — Csak oda megyek, ahová ők is jöhetnek — szögezi le Blanka, hozzátéve, a három papagájból sem enged. Így teljes a család. Testvére, Andrea írt lapunknak gyermeknapi kívánságot: segítsünk nekik, hogy maximum 30 ezer forint plusz rezsiig bútorozatlan, különálló házat találjanak. — Olyan jó lenne, ha csótányok, egerek és bolhák nélkül élhetnénk, ha labdázhatnánk, játszhatnánk az udvaron, ha bent lehetnének velünk a kis házállataink is — magyarázza a korához képest nagyon komolyan gondolkodó 11 éves lány, aki testvérével együtt a békéscsabai katolikus általános iskolába jár. Andrea jó tanuló, kedvenc tantárgya a matematika és a biológia. — Gyógyszerész vagy építészmérnök szeretnék lenni, rendszeresen tervezgetek házakat, melyek otthonosak, ahol jól érezhetnénk magunkat — álmodozik, aztán visszahuppan a valóságba. Beérné azzal is, ha a családnak egy olyan albérlete lenne, ahol nyugodtan élhetnének, ahol a rezsi kifizetése után sem lenne üres a hűtőszekrény. Andrea édesanyja takarítóként dolgozik, édesapja most helyezkedett el stancolóként egy fémipari cégnél, az első fizetését várja. A mostani albérletből menniük kell, mert a főbérlő családi okok miatt felmondta a szerződésüket. Ami jó ebben: nem kell többé bolhacsípéseket vakarniuk, ami rossz ebben, nem tudják, hogy hová menjenek. A beszélgetésből kicsit kizárva érzi magát Blanka, aki nem hagyja magát. Elmondja, a macskák befogadásától nem kell félnie annak, aki lakóhelyet ad nekik. Dolfi, Husi és Kormos igazi házimacska. Nem hogy egeret fognak, inkább megijednek az egértől, és elszaladnak. Recseg-ropog a hajópadló, oda kell figyelnie az embernek hogy hová lép. Békéscsaba városszélén egy kis házikó, benne egy négytagú család két gyermekkel, a 11 éves Andreával, a 7 éves Blankával, édesanyjukkal, Andreával és élettársával, Zolival. No, és a három, menhelyről befogadott cicával, Husival, Dolfival és Kormossal. — Csak oda megyek, ahová ők is jöhetnek — szögezi le Blanka, hozzátéve, a három papagájból sem enged. Így teljes a család. Testvére, Andrea írt lapunknak gyermeknapi kívánságot: segítsünk nekik, hogy maximum 30 ezer forint plusz rezsiig bútorozatlan, különálló házat találjanak. — Olyan jó lenne, ha csótányok, egerek és bolhák nélkül élhetnénk, ha labdázhatnánk, játszhatnánk az udvaron, ha bent lehetnének velünk a kis házállataink is — magyarázza a korához képest nagyon komolyan gondolkodó 11 éves lány, aki testvérével együtt a békéscsabai katolikus általános iskolába jár. Andrea jó tanuló, kedvenc tantárgya a matematika és a biológia. — Gyógyszerész vagy építészmérnök szeretnék lenni, rendszeresen tervezgetek házakat, melyek otthonosak, ahol jól érezhetnénk magunkat — álmodozik, aztán visszahuppan a valóságba. Beérné azzal is, ha a családnak egy olyan albérlete lenne, ahol nyugodtan élhetnének, ahol a rezsi kifizetése után sem lenne üres a hűtőszekrény. Andrea édesanyja takarítóként dolgozik, édesapja most helyezkedett el stancolóként egy fémipari cégnél, az első fizetését várja. A mostani albérletből menniük kell, mert a főbérlő családi okok miatt felmondta a szerződésüket. Ami jó ebben: nem kell többé bolhacsípéseket vakarniuk, ami rossz ebben, nem tudják, hogy hová menjenek. A beszélgetésből kicsit kizárva érzi magát Blanka, aki nem hagyja magát. Elmondja, a macskák befogadásától nem kell félnie annak, aki lakóhelyet ad nekik. Dolfi, Husi és Kormos igazi házimacska. Nem hogy egeret fognak, inkább megijednek az egértől, és elszaladnak. A cikk a hirdetés után folytatódik — Ingyenes a gyerekek számára a tankönyv, az étkezés, ami nagy segítség — magyarázza az anyuka. — Ha nem így volna, nem is tudom, hogyan élnénk meg. Hó végére a hűtőben már csak a tartós, megbontott élelmiszerek egy része marad meg. Ugyanakkor bárhol is laktunk, az albérleti díj, a rezsi fizetése volt az első, ezt a pénzt mindig félretettük. Állandóan osztunk-szorzunk, és amire futja, csak azt engedjük meg magunknak. Az is kérdés, hogy futja-e majd jövőre Andi angol alapfokú vizsgájára. A 11 éves kislány odasúgja nekünk anyja mondandója után: ha építészmérnök lesz, olyan házakat tervez majd, melyekben olcsó lesz a fűtés. A meleget szeretik, de hiába a családi melegség, ha télen fáznak.
Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés:

Powered by Jasper Roberts - Blog