Időjárás:Időjárás

Vihette az olimpiai lángot az orosházi főorvos

Olimpiai láng utoljára negyven évvel ezelőtt (azt megelőzően is csak egyszer, 1936-ban), a müncheni játékok előtt „járt” Magyarországon és ki tudja, mikor futhat vele legközelebb sportoló újra hazai földön. Dr. Zöllei Istvánnak az orosházi kórház osztályvezető sebész főorvosának megadatott az élmény, hogy vigye a fáklyát. — A láng az akkori Jugoszláviából érkezett meg magyar területre, még aznap Szegeden tartottak egy ünnepséget is — elevenítette fel az 1972. augusztus 19-én történteket dr. Zöllei István. — Jómagam Kistelek határában várakoztam, a fáklyát egy oldalkocsis motorkerékpárral hozták. Miután átvettem, mintegy hatszáz métert futottam. A futó stafétába Csongrád megyében harminckét kiváló sportolót, atlétát, judóst, tekézőt, birkózót, kézilabdázót és kosárlabdázót választottak ki. A Szegedi EAC NB I-es felnőtt kosárlabda-csapatában játszó Zöllei többször szerepelt a magyar ifjúsági, utánpótlás és B válogatottban, de 1970-ben a nagyválogatott keretébe is meghívást kapott. 1968-ban ott lehetett az Olimpiai Reménységek Versenyén, két évvel később a torinói Universiadén is, míg 1971-ben Csongrád megyében az év sportolójának választották. Többször kapta meg a „Jó tanuló, jó sportoló” díjat. Zöllei addigi érdemei alapján került bele a harminckettes fáklyás futócsapatba. — Felejthetetlen élmény volt, még ma is előttem van a futás minden pillanata. Őrzöm a fáklyatartót és azt a trikót is, amelyen a müncheni olimpia emblémája látható — mutatja is a féltett ereklyéket, a mintegy félméter hosszú, legalább egy kilogramm súlyú tartót, amelyen ott szerepel a München 1972 felirat. A tehetséges bedobó és irányító minden bizonnyal még nagyobb sportkarriert is befut (hívta a MAFC és az Oroszlány is), de mivel orvosként képzelte el a jövőjét, egyre inkább a tanulás felé fordította a figyelmét. — Csapatunk összetétele vegyes volt, játszottak benne olyanok, akik minden nap edzettek és egyetemisták is, akik ennélfogva nem tudtak napi szinten részt venni a munkában. 1975-ben felhagytam a játékkal, de a sporttól azóta sem szakadtam el. Igaz, már nem kosárlabdázom, inkább teniszezek. A Magyar Sebész Társaság szentesi rendezvényén rendszeresen résztveszek, volt, hogy én hoztam haza az első helyet. Itt vagyok jelenleg Címoldal Békés Közélet Vihette az olimpiai lángot az orosházi főorvos Vihette az olimpiai lángot az orosházi főorvos 2012. május 5. 12:00 G. P. Olimpiai láng utoljára negyven évvel ezelőtt (azt megelőzően is csak egyszer, 1936-ban), a müncheni játékok előtt „járt” Magyarországon és ki tudja, mikor futhat vele legközelebb sportoló újra hazai földön. Dr. Zöllei Istvánnak az orosházi kórház osztályvezető sebész főorvosának megadatott az élmény, hogy vigye a fáklyát. Mik ezek? — A láng az akkori Jugoszláviából érkezett meg magyar területre, még aznap Szegeden tartottak egy ünnepséget is — elevenítette fel az 1972. augusztus 19-én történteket dr. Zöllei István. — Jómagam Kistelek határában várakoztam, a fáklyát egy oldalkocsis motorkerékpárral hozták. Miután átvettem, mintegy hatszáz métert futottam. A futó stafétába Csongrád megyében harminckét kiváló sportolót, atlétát, judóst, tekézőt, birkózót, kézilabdázót és kosárlabdázót választottak ki. A Szegedi EAC NB I-es felnőtt kosárlabda-csapatában játszó Zöllei többször szerepelt a magyar ifjúsági, utánpótlás és B válogatottban, de 1970-ben a nagyválogatott keretébe is meghívást kapott. 1968-ban ott lehetett az Olimpiai Reménységek Versenyén, két évvel később a torinói Universiadén is, míg 1971-ben Csongrád megyében az év sportolójának választották. Többször kapta meg a „Jó tanuló, jó sportoló” díjat. Zöllei addigi érdemei alapján került bele a harminckettes fáklyás futócsapatba. — Felejthetetlen élmény volt, még ma is előttem van a futás minden pillanata. Őrzöm a fáklyatartót és azt a trikót is, amelyen a müncheni olimpia emblémája látható — mutatja is a féltett ereklyéket, a mintegy félméter hosszú, legalább egy kilogramm súlyú tartót, amelyen ott szerepel a München 1972 felirat. A tehetséges bedobó és irányító minden bizonnyal még nagyobb sportkarriert is befut (hívta a MAFC és az Oroszlány is), de mivel orvosként képzelte el a jövőjét, egyre inkább a tanulás felé fordította a figyelmét. — Csapatunk összetétele vegyes volt, játszottak benne olyanok, akik minden nap edzettek és egyetemisták is, akik ennélfogva nem tudtak napi szinten részt venni a munkában. 1975-ben felhagytam a játékkal, de a sporttól azóta sem szakadtam el. Igaz, már nem kosárlabdázom, inkább teniszezek. A Magyar Sebész Társaság szentesi rendezvényén rendszeresen résztveszek, volt, hogy én hoztam haza az első helyet. A cikk a hirdetés után folytatódik Zöllei István sportszeretetét fiába és leányába is átplántálta. Közgazdász István fia édesapja sportágát kezdte el, még Nagy Lászlóval, a Barcelona kézilabdacsapatának csapatkapitányával is játszott egy társulatban. Később átpártolt a medencébe, Szegeden, majd a Harvardra kerülve az USA egyetemi bajnokságában pólózott. Lilla lánya az NB I-es Szeolban kosarazott, majd az Egyesült Államokban, az egyetemi bajnokságban folytatta, de tavaly lefutotta a bostoni félmaratont is. Zöllei Istvánnak négy évtizede futóként hatszáz métert tett meg, de számára ez legalább akkora, életre szóló élményt jelentett, mint leányának a bostoni nagy verseny.
Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés:

Powered by Jasper Roberts - Blog