Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

OUR LANGUAGE DO NOT FORGET


This is the Hungarian!
 In our small country, very few speak any foreign language. Can be either in English, German, French or any other language. Therefore, I do not understand why they use the foreign word for beautiful, more beautiful Hungarian counterpart instead?
However, because the Hungarian people are really few (or rather: not enough) they speak a foreign language is the most beautiful language I will continue what I only now!
Let’s get started – now in Hungarian! (Lássunk hozzá – most már magyarul!)
Lássunk hozzá – most már magyarul!

Először azt hiszem, le kell fordítanom a fent leírtakat. Tehát:
A mi nyelvünk, ne feledjük! Ez a Magyar!
Kis hazánkban nagyon kevesen beszélnek valamilyen idegen nyelvet. Lehet szó akár az angol, német, francia, vagy bármely más nyelvről. Ezért nem értem, miért használják az idegen szót a szép, sokkal szebb magyar megfelelője helyett?
Mivel azonban a magyar emberek közül valóban csak kevesen (jobban mondva: nem elegen) beszélnek idegen nyelvet, a legszebb nyelven fogom folytatni, amit csak ismerek!
Remélem sokan felkapták a fejüket, amikor meglátták, hogy ez az írás angol nyelven kezdődött egy magyar honlapon. Bár biztos vagyok abban, hogy többnyire azok tettek így, akik valójában néhány szón kívül semmit sem tudnak idegen nyelven. Gyanítom, hogy pont azok léptek át ezen az íráson, akikről valójában szó lesz…
Biztosan vannak olyanok, akik emlékeznek még egy korábbi írásomra, amiben ugyanezt a problémát feszegettem. Be kell, hogy valljam, nyelvi szempontból igencsak nacionalista vagyok. Bár, biztosan vannak olyanok is, akik a szememre vetik; „Miért kell ezzel foglalkozni? Főként újra, meg újra?!” Nos, nekik igen egyszerű választ tudok adni! Talán, ha megszámozzuk az indokokat, sokkal érthetőbbé fog válni. Tehát:

1./ Talán az imént említett „nacionalizmusom” miatt nem „csípem”, ha a környezetemben egy összejövetelen valaki azt mondja: „Jó ennek a bulinak a fílingje!” Lehet, hogy én vagyok begyepesedett? De akkor miért nem azt mondja: „I feel good at this party!”  (Jól érzem magam ebben a buliban!) Lehet, hogy a társaság fele nem értené, hogy mit mondott, de legalább (ha én is jelen vagyok) nem bántaná sem az én, sem a hozzám hasonló „nacionalisták” fülét!

2./ Levetítenek egy reklámot a televízióban. Természetesen nem említhetek meg ezen a helyen egyetlen terméket sem, amire gondolok, ám mindenki lát reklámokat a televízióban, ha akarja, ha nem! És akkor mindazok, akik lusták a reklám alatt felkelni foteljeikből, alátámaszthatják azt, amit most említek meg! Lemegy a reklámfilm úgy, ahogy kell; MAGYARUL… aztán pedig az utolsó egy-két mondat, ami valójában a vásárlás serkentésére volna hivatott, angol nyelven (bár volt már más nyelvre is példa) hangzik el!
Könyörgöm! A nyolcvan éves Mary néni, vagy Steve bácsi, vajon mit fog megérteni ezekből?
 
3./ Az utcán sétálva sokszor hallhatjuk – persze leginkább a fiatalok szájából – az idegen szavak belekeverését a magyar mondatokba. Sajnos, egyre gyakrabban tapasztalható, hogy idősebbek is átveszik ezt a nem éppen jó szokást, s lassan szinte azt lehet mondani; a jelenség általánossá válik.

Pár nappal e cikk megírása előtt, az utcán sétálva szintén ilyen szavak ütötték meg a fülem: „fílingje”, „shoppingolni” és hasonlók… Az eddig leírtak alapján mindenki tudhatja, mennyire bántották a fülem a magyar szavak közé „csempészet” idegen szavak! Nos, a következő történt: odaléptem a fiatalemberhez, és egy igen egyszerű kérdést tettem fel neki: „Tell me, where can I go shoppint?” (Mondja, hol tudnék bevásárolni?) Ha angolul válaszolt volna, akkor én lettem volna az, aki meglepődik, de sajnos nem így történt…
Nagy szemeket meresztett rám, és dadogva – természetesen magyarul – mondta: „Nem értem!
Nos, be kell, hogy valljam, én sem beszélek jól angolul! Persze ebben az országban nem is kell, hogy olyan nagyon jól beszéljem! Úgy érzem, ha szépen és jól beszélek magyarul, és honfitársaim minden egyes szavamat megértik, és főleg jól értelmezik, akkor semmi probléma… és ez még akkor is igaz lehet, ha egy külföldi tulajdonú vállalat alkalmazottja lehet az ember!
Ami azonban leginkább bánt az, hogy a probléma gyökereit nem találom… Vajon ki lehet a felelős ezért a nyelvünket megcsúfoló elkorcsosulásért? Nem tudom… Talán a szülők, akik nem szólnak rá fiaikra, lányaikra, amikor ilyen módon beszélnek? Vagy az iskola, ahol a pedagógusok szó nélkül hagyják, amikor diákjaikat társalgásukba idegen szavakat keverve hallják beszélni? Lehetséges, hogy a fentebb is megemlített – a magyar szövegbe idegen szavakat csempésző – reklámok a hibásak? Esetleg az a politikus, aki hosszas ö-ket kever mondandójába, míg végre talál egy olyan kifejezést melynek valódi jelentésével igazándiból ő sincs teljesen tisztában?
Nem tudom! Sajnos bármennyire is töröm a fejem… nem tudom! Sőt, a legnagyobb problémám az, hogy ebből még a kivezető utat sem látom!

Egyetlen dolog van, amit biztosan tudok: Kazinczy, Petőfi, Arany, Jókai, Móricz, Mikszáth… és persze a végtelenségig sorolhatnám azon MAGYAROK sorát, akik ezen megnyilvánulások nyomán, hogy úgy mondjam: forgolódnak sírjukban! Inkább azon NAGY magyaroktól kellene elnézést kérnem, akik kimaradtak a felsorolásból! Nem azért, mintha megfeledkeztem volna róluk, inkább azért, mert nincs elegendő hely arra, hogy mindegyiküket megemlíthessem! Pedig a leírt neveken kívül is találhatunk szép számmal az igazán nyelvünket szépen művelő írót, feltalálót, sőt, politikust is! Amit pedig egyáltalán nem szabad elfelednünk, hogy szinte mindahányan beszéltek egy, vagy akár több idegen nyelvet is, s mégis a magyar volt az, melyre az életüket tették! Ezen a csodálatos nyelven beszéltek, írtak és kommunikáltak nem csak kortársaikkal, hanem velünk is, akik – remélhetőleg minél többen – olvassuk a nemzetközi irodalomban is méltán kimagasló műveiket!

Nincsenek megjegyzések