Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

Szarvasi fotó a National Geographic magazinban

A fényképész legjobb barátja – ahogy a neve is sejteti – a fény. De vannak, akik majd’ kétszáz kilométert is utaznak a Mátráig csak azért, hogy minél sötétebb helyeken készíthessék el lenyűgöző fényképeiket. Ilyen a szarvasi Bagi László is, aki nem mindennapi hobbit választott: a csillagos égbolt szinte felfoghatatlan mélységeit kapja lencsevégre.
Aki meglát egy fényképet, ami a világűr egy kiragadott pontjáról készült, gyakran nehezen tudja elképzelni, hogy nem kell a Magyar Csillagászati Egyesület, de még a NASA munkatársának sem lenni ahhoz, hogy egy ilyen csoda elkészüljön. 

Bagi László gazdasági mérnökként végzett, és jelenleg kereskedelmi képviselőként dolgozik, ám hobbija gyökeresen eltér a mindennapos tevékenységétől, ugyanis az űr mélységeit fotózza. De hogyan is jött ez a hobbi?

– Néhány évvel ezelőtt a fiam kapott egy amatőr távcsövet. Otthon a teraszról egy, a távcsőhöz mellékelt zsebtérkép segítségével igyekeztük megtalálni azokat az égi objektumokat, amelyeket egy ilyen teljesítményű távcsővel lehetséges – mesélte a kezdeteket Bagi László. – A fotózáshoz egy véletlen folytán kerültem közelebb. A távcsővel párhuzamosan felragasztószalagoztunk egy kompakt fényképezőgépet, és kitaláltam, hogy 30 másodperces expozíciós idővel megörökítem azt, ami a távcsővel látható. Csakhogy ez a felvétel még a maga kezdetleges lehetőségeivel is nagyon részletgazdag képet adott vissza. Ez volt az a pont, amikor intenzíven elkezdtem ezzel foglalkozni.
Mint elmondta, rögtön beleásta magát a szakirodalomba, és bújta az internetet a témában. Az édesapja operatőr, így nem áll távol tőle a fotózás, már gyerekkorától kezdve fényképezőgépek és kamerák vették körül.

Bagi László legutóbbi felvételén a Földtől megközelítőleg 3 millió fényévnyire található M33 Triangulum Galaxis látható. A képet Öcsödön és Ágasváron készítette. Mint elmondta, a helyszínválasztásnál a legfontosabb szempont, hogy minimális legyen a fényszennyezettség. A városi fények mellett nagy ellenség a pára, a szél és a Hold is, így a fotózásokat csak holdmentes éjszakákon lehet megejteni, rendszerint ilyenkor kerekedik útra hol egyedül, hol fotós társával, Bach Zoltánnal. Mindezekből sejthető, hogy egy kép elkészítése nem pár perc alatt történik meg.

– Ugyanarról az objektumról ötperces expozíciós idővel annyi felvételt készítek, amennyit csak lehet. Megszületik például 200 fotó, amiből ki is lehet dobni hatvanat, mert valami történt, például elmozdult a fókusz, vagy megfújta a szél a kamerát. Az M33 Triangulum Galaxis fényképezését tavaly december 20-án kezdtem, idén három hónapon keresztül fotóztam, végül 108 felvételből állítottam össze a kész képet. Tehát ez egy 2-3 hónapot, de akár négyet is felölelő művelet. A képek feldolgozása nagyjából egy hétig tart. Egy számítógépes program segítségével úgy rétegezzük egymásra a képeket, mintha A/4-es papírlapok lennének. Minél vastagabban rétegezzük, annál részletgazdagabb és finomabb lesz a végeredmény. Nagyon fontos, hogy az utómunka során nem történik képmanipuláció, nincs olyan, hogy például utólag odateszünk egy galaxist.
Tavaly decemberben elkezdtek kiállításokat szervezni az elkészült képekből, valamint igyekeznek minél több helyen publikálni a fotókat. Bagi László elmondta, több portálon is megjelentek már a képei, mint a nap, vagy a hét képe, de amire eddig a legbüszkébb, egy megjelenés a National Geographic magazinban, amikor a hónap képévé választották az egyik felvételét.

Elárulta, hogy a témát mindig az évszaknak és a felettünk látható égnek megfelelően kell kiválasztani. A következő fotót Magyarország téli égboltjáról szeretné elkészíteni, a téma az Iris-köd, amely a Cepheus csillagkép közelében található.